Kiss József: Nagy Attila szerepe 1956 forradalmi napjaiban
Nagy Attila véletlenül került az események fõ sodrába, s állta a sarat, amíg néhány napig Borsod megye "vezetõje" volt. Szobrát október 23-án avatják fel a Miskolci Nemzeti Színház Déryné kertjében.
Nagy Attila a forradalom borsodi-miskolci történetének egyik meghatározó alakja volt. Ez az írás azt mutatja be, hogy a 23 éves fiatal színész miként került véletlenül az események fő sodrába, s hogyan állta a sarat, amíg néhány napig Borsod megye "vezetője" volt. Fontos szerepet játszott ugyanis abban, hogy október utolsó napjaira helyreállt a rend. 1957-ben aztán letartóztatták, majd 12 évi börtönre ítélték. 1961-es szabadulása után hamarosan visszatérhetett pályájára, és a legjobb színészek közé emelkedett. A rendszerváltozáskor az MSZP színeiben került a parlamentbe, a politikai csatározásokat azonban nem bírta a szíve, 1992-ben elhunyt. Szobrát október 23-án avatják fel a Miskolci Nemzeti Színház Déryné kertjében.
"Rengeteg ifjú hőst alakítottam, s ennek következtében idősek, fiatalok, fű, fa, virág rettenetesen szeretett" - emlékezett vissza a rendszerváltozás idején rövid miskolci színészkedésére Nagy Attila. A színész 1933-ban a zempléni Pácinban született, tizenévesen Miskolcra került, és a Színművészeti Főiskola elvégzése után, 1955-ben Miskolcra szerződött. Volt Haimon a Kazimir Károly rendezte Antigonéban. Együtt játszott Szirtes Ádámmal és Galambos ErzsivelSós György Három kívánságában, 1956 és 1957 fordulóján pedig többek között Bánk bánt alakította.
1956. október 23-án, a forradalom kitörésének napján Nagy Attilafellépésre készült, este Szabó Lőrinc irodalmi estjén szavalt. Nagy megtiszteltetés volt ez a számára, hiszen maga Illyés Gyula kérésére adta elő a Szabó Lőrinc-verseket. A budapesti tüntetésről, majd a kitörő harcokról szóló hírek őt is megdöbbentették, nem számított a forradalomra. A harcok meg is rémítették, hiszen több testvére és kedvese,Galambos Erzsi színésznő is Budapesten tartózkodott. Volt oka az aggodalomra, taxisofőr húga, Katalin a rádiónál megsebesült, átlőtt karral tért haza Miskolcra.
Az egyik főszereplő
Nagy Attila kezdetben próbálta távol tartani magát az eseményektől. A követelésekkel egyetértett, de a szovjet csapatok kivonását nem látta reálisnak, ezért bizonytalanul, szorongva várta a fejleményeket. Sorsa azonban a forradalmi események sűrűjébe vetette. Október 24-én még csak tanúja volt a villanyrendőri csoportosulásnak, másnap viszont a miskolci tüntetés egyik főszereplője lett.
Október 25-én délelőtt épp Szabó Lőrinccel és Illyés Gyulával beszélgetett a színházban, amikor értesült a nagyüzemi munkásság felvonulásáról. Színésztársaival csatlakozott az Egyetemvárosba tartó több tízezres tömeghez. Az egyetemi prérin nagygyűlést tartottak, s bár több színész is jelen volt, őt kérték, sőt követelték, hogy szavaljon. Eleinte ódzkodott, majd végül elmondta a Szózatot. A felszólalók között volt Papp Miklós, a DIMÁVAG munkástanácsának tagja, aki szerencsétlenül a megszokott "kedves elvtársak" megszólítással kezdte mondandóját. A tömeg ezért lehurrogta, de Nagy Attila a mikrofonhoz lépett, és kiállt az elvtárs szó használata mellett. Később aztán az utcán viccesen "Attila elvtárs"-nak szólították.
Ezzel párhuzamosan a frissen megválasztott miskolci sztrájkbizottság az egyik előadóban ülésezett. Mivel a tömeg egyre türelmetlenebbül várta a választmányi tagokat, Nagy Attila bement az ülésükre. A sztrájkbizottságon belül nagy volt a fejetlenség, egyszerre többen kiabáltak, mindenki mondta a magáét, ezért "nekieresztett" hangon rendre utasította őket, majd maga vette kezébe a gyűlés levezetését, csak az ő engedélyével lehetett felszólalni. Hamarosan azonban kihívták az ülésről, hogy a tömeg követelésére elszavalja a Nemzeti dalt. A hatás óriási volt. Több tízezer ember kiáltotta vele együtt: "esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk".
Szaval, szónokol, csitít
A nagygyűlés befejezése után a tömeget a Petőfi térre irányították. Nagy Attila a menet elé sietett, hogy megakadályozzon minden rendbontást. Szükség is volt rá, ágyúkat vontató, szovjet katonákkal megrakott teherautókba botlottak útközben. A tüntetők dobálni kezdték a szovjeteket, és teli torokból ordították, hogy "mars ki ruszki". Nagy Attila az egyik teherautóra állva csitította az embereket, kérésére a dobálás abbamaradt, a tömeg rendben elvonult. A Petőfi téren a szobor elé állva pedig ismét elszavalta a Nemzeti dalt, majd a felvonulás véget ért.
Késő délután az egyetemen megválasztott nagymiskolci sztrájkbizottság tartotta ülését a Lenin Kohászati Művek műszaki klubjában. Bár Nagy Attila nem volt a bizottság tagja, a szervezők - látva, hogy hallgatnak rá az emberek -, felkérték az ülés levezetésére. Már tartott a tanácskozás, amikor híre jött, hogy a nyomda előtt összegyűlt tömeg követeli, hogy nyomtassák ki az egyetemen elfogadott miskolci követeléseket . Nagy Attila azonnal a helyszínre sietett, majd a nyomda erkélyéről szólt az emberekhez. A tüntetőket sikerült megnyugtatnia, a tömeg oszladozni kezdett, ő pedig visszatért a műszaki klubba. Távozása után a nyomdánál elterjedt a hír a főváros körbezárásáról. Fiatalok indultak teherautókon Budapestre, hogy részt vegyenek a harcokban. Bár ebben Nagy Attilának nem volt szerepe, a bíróság 1958-ban tényként kezelte, hogy több teherautó az ő hatására indult el.
Október 26-án a megyei rendőrfőkapitányság épülete előtt a tüntető tömegre tüzet nyitottak. A számos halálos áldozatot követelő sortüzet az emberek véresen megtorolták, több rendőrt, ÁVH-st és egy civil személyt agyonvertek és felakasztottak. A lincselések idején Nagy Attila a Hunyadi utcai albérleti lakásán tartózkodott az időközben hazatért menyasszonyával, Galambos Erzsivel. Tudtak a lövöldözésről, a lincselésről, de csak a délutáni órákban mertek kimenni az utcára, amikor már viszonylag nyugodtabb volt a város.
Este kíváncsisága a megyeházára vitte a színészt. Rendkívül nagy volt a kavarodás, mindenki lázasan intézkedett. Nagy Attila a nemzetőröket osztotta el a különböző épületekhez, majd Jekkel Béla, a megyei munkástanács elnökhelyettese állította meg, aki tájékoztatta, hogy tudomása szerint Debrecen felől szovjet csapatok akarnak bevonulni a városba.
Kérésére Nagy Attila a pingyomi szovjet parancsnokságra sietett. A parancsnok nem tudott a debreceniek közeledéséről, de megnyugtatta, hogy ha a város megszállására valaki parancsot kap, akkor azok ők lesznek, és még nem kaptak ilyet.
Az "elnök"
Október 27-én késő délelőtt kelt fel, ekkor már újabb lincselés zavarta meg a város nyugalmát. Galambos Erzsi nem engedte ki a házból, félt, hogy belekeveredik valamibe. Távolmaradása miatt viszont a városban már a letartóztatásáról terjedtek el a hírek, ezért több kollégája felkereste. Végül csak délután hagyták el lakásukat, s a színházba mentek. Ott szinte követelték kollégái, hogy tegyen valamit, csillapítsa le a tömeget, hiszen rá hallgatnak az emberek. Három kollégájával bement a megyei tanács épületébe. A megyei munkástanácsból csak Papp Miklós volt ott, ő is csak azért, mert a lincselés idején elvesztette az eszméletét, és éppen akkor tért magához. A megyei munkástanács többi tagja, vezetője megszökött a felbőszült emberek elől, akik őket gyanúsították a rendőrtisztek megszöktetésével. Nagy Attila az erkélyről, majd a hangos híradón keresztül szólt az utcát uraló tömeghez, és sikerült elérnie, hogy szétoszoljanak. A városban anarchia uralkodott, és rajta kívül senki sem volt, aki ezen változtathatott volna. "Két megoldás között választhattam. Vagy otthagyom az egészet, és folytatódnak a lincselések, vagy ott maradok, és megpróbálok mindent megtenni a rend vagy annak látszata fenntartása végett" - olvasható Nagy Attila bírósági vallomásában.
És a színész vállalta a kihívást, és azonnal hozzálátott a munkához. A megyei tanács épületéhez őrséget állíttatott, hogy kiszorítsa onnan az illetékteleneket. A szétszéledt megyei munkástanács tagjait hangos híradón keresztül hívta a megyei tanács épületébe, de csak kevesen mertek megjelenni. A közbiztonság helyreállítása érdekében tárgyalásokat kezdeményezett az egyetemi diákparlamenttel és a honvédséggel, az egyes feladatok ellátására pedig reszortfelelősöket nevezett ki. A Borsodi Rádiót utasította, hogy semmilyen izgató tartalmú, a lakosság nyugalmát megzavaró műsort ne közöljenek.
Jellemző, hogy utasításait csupán aláírásával látta el, mindenféle beosztás feltüntetése nélkül. Bár ő maga nem volt a munkástanács tagja, rendelkezéseit és egyáltalán utasítási jogát mindenki elfogadta, őt tekintették a megyei munkástanács elnökének. Az emberek - akár a fegyveres szervek vezetői is - örültek, hogy akad olyan személy, aki rendet tud teremteni, és ő ilyen volt. Intézkedéseinek köszönhetően a fontosabb épületeket már aznap este nemzetőr-egységek őrizték, másnap megindult a városban a tömegközlekedés, megkezdődött az illegálisan nagy számban kint lévő fegyverek összeszedése, lassan helyreállt a közbiztonság.
"...de ha magát kötjük föl..."
Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára vezetésével új megyei munkástanács megszervezése folyt. Az október 29-ei hatalomátvétel - bár nem probléma nélkül - végbe is ment, és Nagy Attila immár hivatalosan a megyei munkástanács egyik vezetője lett. Szerepe azonban csökkent, míg november 3-án végleg megelégelte közéleti szereplését, lemondott tisztségéről, és a visszatért a színházhoz. Másnap reggel szovjet csapatok szállták meg Miskolcot. A megyei munkástanács vezetői tárgyalásokat folytattak a szovjet katonatisztekkel, s bár Nagy Attila lemondott, ő is jelen volt.
November 10-én letartóztatták, majd november 24-én szabadlábra helyezték. Nagy Attila nem kapcsolódott be a megyei munkástanács munkájába, a színházhoz tért vissza. November 27-én már próbálta Bánk szerepét.
1957. március 9-én újra letartóztatták. Az eljárás során többször bántalmazták, és egy rendőr őrnagy közölte vele, hogy "Ha száz Kovács Jánost fölakasztunk, akkor őket csak a családjuk siratja, de ha magát kötjük föl, nyomban az egész megye befogja a pofáját...". Nagy Attila megtört emberként került a bíróság elé, bűnösségét elismerte.
1958. július 18-án a Földvári Rudolf és társai ügyének IV. rendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint annak részcselekményeként államtitok megsértése miatt bűnösnek találták, és 12 évi börtönbüntetésre ítélték.
*Ez az írás a Színházi Estékben, a Miskolci Nemzeti Színház lapjában jelent meg, és a Forradalmárból szocialista képviselő (Nagy Attila közéleti szereplésének rövid története) című hosszabb tanulmány rövidített és szerkesztett változata. A teljes tanulmány az Új Holnap 2006/5-6. számában olvasható.
forrás: Miskolci Nemzeti Színház
