Nagy Attila (1933–1992): Pályája

Nagy Attila

Nagy Attila, aki 1933-ban született, az 1950-es években lett közismert színész. Karrierjében és életében nagy törést jelentett, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkástanács elnökeként, a forradalom bukása után, a kádári megtorlás idején börtönbüntetésre ítélték, ahonnan csak 1961-ben szabadult. Ezt követően színházi rendezőként dolgozott - e minőségében utolsó munkahelye a kecskeméti Katona József Színház volt.

Számtalan filmben szerepelt, pl. játszott Jancsó Miklós Szegénylegények-jében (amelyet mi is levetítünk majd a félév során), illetve az Egy óra múlva itt vagyok... és az Abigél c. tévésorozatokban, valamint olyan jelentős alkotásokban, mint Kovács András Októberi vasárnapja, Félix László mozija, az Ida regénye, vagy Hajdúffy Miklós Holtak hallgatása c. opusza. Nagy, a már említett, általa egész életében konzekvensen vállalt demokratikus hagyományok védelmében a rendszerváltás után országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, egészen 1992-es haláláig.

1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. Az 1956-os forradalomidején a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkástanács elnöke volt, emiatt börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1961-ben szabadult. 1962-ben a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött színészként és rendezőként. 1964 és 1969 között a budapesti Thália Színház, 1969-től1971-ig pedig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1971-ben visszatért a Thália Színházhoz, s 1986-ig volt tagja. 1986-tól a kecskeméti Katona József Színház színésze és rendezője, 1988 és 1990 között pedig művészeti vezetője volt. 1990-től haláláig MSZP-s országgyűlési képviselő is volt.