'84 Darth Vader magyar hangja

Darth Vader

Darth Vader a központi figurája George Lucas kitalált Csillagok háborúja univerzumának.

Vader az egyik legmarkánsabb, legikonikusabb és legkarizmatikusabb gonosztevő a filmtörténelemben, hatalmas (bár még emberléptékű) termetével, sötét sisakjával, félelmetes akusztikájú, jellegzetes lélegzetvételével és hangképzésével. Nem csoda, hogy az Amerikai Filmintézet "100 Hős és Gonosztevő" listáján a 3. helyezést kapta.

Az eredeti trilógiában (IV., V., VI. rész) ő a hősöket, de a saját oldalán állókat is folyamatosan fenyegető könyörtelen gonosz nagyúr. A Csillagok háborúja IV: Egy új remény és a Csillagok háborúja V: A Birodalom visszavág filmekben az univerzumot uraló Galaktikus Birodalom ravasz, kegyetlen harcosaként jelenik meg. Mint a Sith-ek sötét nagyura, Vader az uralkodó, Palpatine Császár tanítványa és jobbkeze. Együtt az Erő sötét oldalát használják a megmaradt Jedik és a Lázadó Szövetség üldözésére.

A Birodalom visszavág

A Csillagok háborúja V: A Birodalom visszavág c. részben Vaderék rábukkannak a lázadók új titkos bázisára a Hoth bolygón, amit meg akarnak semmisíteni. Vader is megjelenik, ám addigra a felkelők már elmenekültek. Vader a Császár parancsára keresni kezdi Luke-ot. A fiú barátait használja fel csalinak. Még mielőtt Hanék megérkeznének Felhővárosba, Vader már lepaktál Landóval, annak érdekében, hogy elfogja őket. Aztán úgy határoz, hogy Luke-ot hibernált állapotban küldi el a Császárhoz, de előtte még kipróbálja Han Solón, hogy a hűtőberendezés mennyire biztonságos. Kisvártatva megjelenik Luke, aki Anakin fénykardját használja a harcban. Vader győzedelmeskedik Luke fölött, és levágja a kezét. Ezt követően elmondja, hogy ő Luke apja, és megpróbálja meggyőzni, hogy álljon át az Erő sötét oldalára. A fiú azonban ezt nem teszi meg.

Magyar hangja 

Az eredeti változat mozivetítésekor csak A birodalom visszavág-hoz készült magyar szinkron, ebben Nagy Attila kölcsönözte a hangját Vadernek. A IV. részt az 1984-es MTV-adáshoz szinkronizálták először, ekkor Kristóf Tibor hangján hallhattuk. A Jedi visszatér eredeti szinkronjában (csak VHS-en jött ki) Kránitz Lajos volt a magyar hangja. Az 1995-ben készült felújított kép- és hangminőségű VHS-kiadáshoz (THX-változat) újraszinkronizálták a trilógiát, egységesen Hollósi Frigyessel. A speciális változathoz újabb, immár harmadik szinkron készült, a IV. részben Hollósi maradt Vader hangja, az V.-ben és a VI.-ban viszont újra Kránitz Lajos szinkronizálta, akárcsak A Sithek bosszújá-ban - Kránitz a III. rész után pár hónappal elhunyt.

Lezajlott a 2009-es Nagy Attila megyei szavalóverseny Jánoshalmán

Az idén immár tizenkettedik alkalommal rendezték meg a megyei Nagy Attila szavalóversenyt, aminek évről-évre más és más megyei gimnáziumi város ad otthont. Az idén a két korcsoport közül az ifjabbak között Nehéz Nikoletta, a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium tanulója, zsüri különdíjas lett a győztes, míg a „nagyok” között Barcsik Sára, a kecskeméti ÁFEOSZ Szakközépiskola tanulója lett a szakmai szűri kiválasztottja.

Az eredmény:

  1.. (9.-10. osztály) kategória:
I.                   Nehéz Nikoletta, a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium tanulója, zsüri különdíjas

II.                Mikó Zsófia

III.             Szatmári Krisztina

IV.             Barta Brigitta


  2.. 2. (11.-12. osztály) kategória:
I.                   Barcsik Sára, a kecskeméti ÁFEOSZ Szakközépiskola tanulója

II.                Kis Gyöngyi

III.             Weisz Kitti

IV.             Olajos Mária, zsüri különdíjas

A Bánk bán 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színházban

Párkány László: Térdeplő Thália

1956 őszén kalapácsos, csákányos emberek léptek az elárvult deszkákra: elkezdődött az akkor Dérynének nevezett miskolci színház felújítása. Az októberi forgószélben a hajléktalanná vált színészek alá új dobogót tolt az idő. Akinek hajlama és indulata volt, föllépett a történelem-ácsolta deszkákra.

           

A színházi társalgó és kávézó szintén kimúlt. Megszaporodtak a színházon kívüli fellépések, irodalmi estek. A Széchenyi utcai Rorarius cukrászdában (amely akkor a mai Pátria üzetház helyén álló épületben működött - A szerk.) nemcsak a karimás kalapban híg kávé mellett trónoló színésznagyság, Bánhidy Jóska bácsi biccentgetett szívélyesen hódolói felé, hanem Sárközi Sándor színész-lapszerkesztő is itt fogadta szerzőit. Szirtes Ádám a filmeseket vendégelte, Hubay Miklós pedig itt tárgyalt a Római karnevál miskolci színreviteléről (csak 1967-ben mutatták be Miskolcon - A szerk.).

A Tragédia helyett

A Nagyszínház bezárása után csak a Kamaraszínház szűkös nézőtere, nyomorúságos színpada állt rendelkezésre. A "titkárság" nem volt nagyobb egy polgári lakás előszobájánál, a decens igazgató, Mészöly Tibor valamely elegáns darabból származó íróasztal mellett dolgozhatott volna, de leginkább a fővárosban tartózkodott. Az albérletes színészek szintén Budapestre vonatoztak. Csak az állandó lakosú művészek szolgálták az önhibáján kívül térdre esett Tháliát.

November tizedikén összefutottam Kazimír Károllyal, aki akkoriban miskolci főrendező volt, s akit én a Színművészi Főiskoláról jól ismertem, s aki dramaturgnak szerződtetett. Az 1956/57-es évad műsorterve akkor már természetesen komplett volt, tulajdonképpen a készbe ültem be. Nyitott kérdések persze voltak. Október lázas napjaiban a színészek Miskolcon is bekapcsolódtak a demonstrációkba, eközben a társulatok megszokott összhangja meggyengült, a forradalomban szerepet nem vállaló színészek hazautaztak. A műsorrend is felborult. A színház a forradalom napjaiban visszavette kiküzdött nevét, a Miskolci Nemzetit, amelyet még akkor szerzett meg, amikor színművészetének és repertoárjának minősége, tartalma "nemzeti" volt. Déryné méltó neve a Kamaraszínházra testálódott.

           

Emlékeim szerint az évad Sarkadi Imre Szeptembere és Karinthy Ferenc Ezer év című drámáján kívül meglepő újdonságot nem ígért. Illetve volt két rendhagyónak ígérkező bemutató. Téry Tibor - immár negyedik tagozatként - balettkart szervezett. Három egyfelvonásos - a Babatündér, A rózsa lelke és a Bolero - várt bemutatásra a Diósgyőr-vasgyár Művelődési Házában. És érdemes szóba hozni a másik merész vállalkozást, amely Mészöly Tibor álma volt: Az ember tragédiája. A színházigazgató, tekintettel a mű körüli budapesti konfliktusokra, tiltásokra, merész és bátor cselekedetnek szánta Madách művének miskolci színrevitelét. Zolnay Zsuzsa lett volna Éva, Ádámot Szirtes Ádámra, illetve Győrffy Györgyre osztották, Lucifert Beleznay István, illetve Nagy Attila alakította volna. A próbakönyv szerint október 10. és 25. között folytak is a próbák, de a dátumból sejthető, nagyon zaklatott lehetett a munka. Mészöly igazgató valószínűleg nem látta be, hogy az ideiglenes játszó- és próbahelyek képtelenek befogadni a Tragédia gigászi szereplőgárdáját.

Egyébként is október 23-án, 24-én a társulat egy része elutazott, a koreográfus Bodrogi Zoltán, a színészek közül Máthé Éva, Nagy Attila pedig bekapcsolódtak az eseményekbe. A műsorterv e darabjának a sorsáról a történelem döntött. (A Tragédia - Orosz György modern rendezésében - aztán csak 1963-ban került színre.)

Bánk, a forradalmár

A Bánk bán gyors és váratlan bemutatását a forradalom hajtóereje vitte színpadra. A Madách-mű "kimúlása" után egy héttel megkezdődtek Katona darabjának próbái. Ma már pontosan nem tudjuk, "csere" történt vagy az a felismerés győzött, hogy akkor és ott - a színi körülményeket is mérlegre téve - a Bánk sikeresebb vállalkozás.

Két "bemutatója" is volt nemzeti drámánknak. Az egyiket Mészöly igazgató rendezte. Kettős szereposztásra gondolt, mert eszményi Bánkja Nagy Attila lett volna, aki a forradalom miskolci szereplői között a csúcsra kerülvén, tagja lett a Borsod megyei munkástanácsnak. A másik kiválasztott Györffy György volt, aki Miskolcon két jelentős szereppel, a Légy jó mindhalálig Pósalaky urával és az Antigoné országos sikert hozó Kreonjával nyerte el a város rokonszenvét (mindkét darabot Kazimír Károly rendezte). December 9-én Sásdi Sándor Cseresznyevirág című színművének előadása a Borsodi Nyomda előtti tüntetés miatt félbeszakadt, és a bizonytalanságra tekintettel a 14-ére kitűzött Bánk-bemutatót elhalasztották.

Az 1957. január 10-ére áttett Bánk rendezését Mészöllyel közösen vivő Kazimír a valóságban is hőssé magasztosult fiatal színészt, Nagy Attilát választotta a címszerepre. Ennek lélektani hátterében az állott, hogy a társulat forradalmi hangulata az orosz invázió után felerősödött, a hatalomnak egy még erősebb, fogalmazhatnánk így is: "harciasabb" Bánkkal akart felelni. A színház azt remélte, hogy Nagy Attila, akit 1956. november 10-én letartóztattak, majd néhány nap múlva szabadon engedtek, már nem lesz kitéve több zaklatásnak.

           

"Kis igazságtétel"

A kor hangulatát érzékeltetve, helyénvalónak látszik a Miskolci Színházi Esték 1956-57 fordulóján készült számának néhány mondatát idézni, amelyet dramaturgként én írtam: "A magyar-bántás keserű napjaiban Katona fiai, unokái sokszor hívták segítségül Bánkot.Várjuk nagyon Bánkot, mert most nekünk is kell egy kis igazságtétel. Igazságtétel a megsértett nemzeti öntudatunk felett, szolgai hajbókolásunk feledtetésére és száműzetésére, mert mi sem vagyunk alábbvalóak más nemzetnél."

A Bánk bán műsorra tűzését melegen üdvözölte az Észak-Magyarország színikritikusa. Tette ezt olyan légkörben, amikor a szerkesztőség spenóthuszárai "visszafoglalták" székeiket, és "ellenforradalmi" rémmesékkel halmozták el olvasóikat. De Hajdú Béla, aki az erdőmérnöki karriert adta föl a szerényebb jövővel kecsegtető színikritikusi stallumért, és évtizedeken át emblematikus figurája volt a kulturális újságírásnak Miskolcon, nem fordított hátat október szellemének, amikor rokonszenves közönség-hívó előzetesében arról írt, hogy "Katona József kora magyarságának kiáltja: nincs más út, mint a forradalmi cselekvés útja".

A Bánk bán előadásai a kijárási tilalom miatt késő délután kezdődtek. A közeli Pingyomtetőn lévő szovjet parancsnokság irányából érkező kósza fegyverropogás még elérte a belvárost, de a színházban mindig telt ház volt. És kitörő taps a kor-érzékeny mondatok után. A siker hőfokát az is növelte, hogy Bánk és Petur bán

"véd- és vádbeszéde" elvesztette eredeti dramaturgiai hangsúlyát, a Nagyúr "mindenben gyanakodó tekintete" egyértelművé vált, azonosult Petur panasztételével.

Névsorolvasás

1957. március 15-én volt utoljára színen a Bánk bán Miskolcon, de ekkor már Györffy Györggyel, mert Nagy Attilát március 9-én ismét letartóztatták. Nem foszthatom meg a kései utókort a történelmi előadás névsorolvasásától: II. Endre Csiszér András volt, Gertrudist Takáts Anna alakította, Ottót a város örök kedvence, Simor Ottó és Viktor Gedeon vitte színre, Melindát a sokoldalú Vargha Irén formálta meg, Petur bán Farkas Endre révén vált jelentőssé. Biberachot a sokarcú Beleznay István alakította (január közepén néhányszor Őze Lajos ugrott be "lézengő ritterként"). A színlap - mint ismeretes - Tiborcot mindig a sor alján jeleníti meg. Ezt kívánta a társadalmi hierarchia. Szirtes

           

Ádám panaszlását a kor hangulata felerősítette, minden este kétszeres indulat fakasztotta a hatalmas tapsot. E jutalomban osztozott Tatár Endre is, aki másodszereposztásban játszotta Tiborcot.

A Miskolci Nemzeti Színházban ez idő tájt felkelt, kifeszítette derekát a térdeplő Thália, és borostyánkoszorúinak leveleit a színpadra hullatta.

KÉT MEGOLDÁS KÖZÖTT VÁLASZTHATTAM

Kiss József: Nagy Attila szerepe 1956 forradalmi napjaiban

Nagy Attila véletlenül került az események fõ sodrába, s állta a sarat, amíg néhány napig Borsod megye "vezetõje" volt. Szobrát október 23-án avatják fel a Miskolci Nemzeti Színház Déryné kertjében.

Nagy Attila a forradalom borsodi-miskolci történetének egyik meghatározó alakja volt. Ez az írás azt mutatja be, hogy a 23 éves fiatal színész miként került véletlenül az események fő sodrába, s hogyan állta a sarat, amíg néhány napig Borsod megye "vezetője" volt. Fontos szerepet játszott ugyanis abban, hogy október utolsó napjaira helyreállt a rend. 1957-ben aztán letartóztatták, majd 12 évi börtönre ítélték. 1961-es szabadulása után hamarosan visszatérhetett pályájára, és a legjobb színészek közé emelkedett. A rendszerváltozáskor az MSZP színeiben került a parlamentbe, a politikai csatározásokat azonban nem bírta a szíve, 1992-ben elhunyt. Szobrát október 23-án avatják fel a Miskolci Nemzeti Színház Déryné kertjében.

"Rengeteg ifjú hőst alakítottam, s ennek következtében idősek, fiatalok, fű, fa, virág rettenetesen szeretett" - emlékezett vissza a rendszerváltozás idején rövid miskolci színészkedésére Nagy Attila. A színész 1933-ban a zempléni Pácinban született, tizenévesen Miskolcra került, és a Színművészeti Főiskola elvégzése után, 1955-ben Miskolcra szerződött. Volt Haimon a Kazimir Károly rendezte Antigonéban. Együtt játszott Szirtes Ádámmal és Galambos ErzsivelSós György Három kívánságában, 1956 és 1957 fordulóján pedig többek között Bánk bánt alakította.

1956. október 23-án, a forradalom kitörésének napján Nagy Attilafellépésre készült, este Szabó Lőrinc irodalmi estjén szavalt. Nagy megtiszteltetés volt ez a számára, hiszen maga Illyés Gyula kérésére adta elő a Szabó Lőrinc-verseket. A budapesti tüntetésről, majd a kitörő harcokról szóló hírek őt is megdöbbentették, nem számított a forradalomra. A harcok meg is rémítették, hiszen több testvére és kedvese,Galambos Erzsi színésznő is Budapesten tartózkodott. Volt oka az aggodalomra, taxisofőr húga, Katalin a rádiónál megsebesült, átlőtt karral tért haza Miskolcra.

Az egyik főszereplő

Nagy Attila kezdetben próbálta távol tartani magát az eseményektől. A követelésekkel egyetértett, de a szovjet csapatok kivonását nem látta reálisnak, ezért bizonytalanul, szorongva várta a fejleményeket. Sorsa azonban a forradalmi események sűrűjébe vetette. Október 24-én még csak tanúja volt a villanyrendőri csoportosulásnak, másnap viszont a miskolci tüntetés egyik főszereplője lett.

Október 25-én délelőtt épp Szabó Lőrinccel és Illyés Gyulával beszélgetett a színházban, amikor értesült a nagyüzemi munkásság felvonulásáról. Színésztársaival csatlakozott az Egyetemvárosba tartó több tízezres tömeghez. Az egyetemi prérin nagygyűlést tartottak, s bár több színész is jelen volt, őt kérték, sőt követelték, hogy szavaljon. Eleinte ódzkodott, majd végül elmondta a Szózatot. A felszólalók között volt Papp Miklós, a DIMÁVAG munkástanácsának tagja, aki szerencsétlenül a megszokott "kedves elvtársak" megszólítással kezdte mondandóját. A tömeg ezért lehurrogta, de Nagy Attila a mikrofonhoz lépett, és kiállt az elvtárs szó használata mellett. Később aztán az utcán viccesen "Attila elvtárs"-nak szólították.

Ezzel párhuzamosan a frissen megválasztott miskolci sztrájkbizottság az egyik előadóban ülésezett. Mivel a tömeg egyre türelmetlenebbül várta a választmányi tagokat, Nagy Attila bement az ülésükre. A sztrájkbizottságon belül nagy volt a fejetlenség, egyszerre többen kiabáltak, mindenki mondta a magáét, ezért "nekieresztett" hangon rendre utasította őket, majd maga vette kezébe a gyűlés levezetését, csak az ő engedélyével lehetett felszólalni. Hamarosan azonban kihívták az ülésről, hogy a tömeg követelésére elszavalja a Nemzeti dalt. A hatás óriási volt. Több tízezer ember kiáltotta vele együtt: "esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk".

Szaval, szónokol, csitít

A nagygyűlés befejezése után a tömeget a Petőfi térre irányították. Nagy Attila a menet elé sietett, hogy megakadályozzon minden rendbontást. Szükség is volt rá, ágyúkat vontató, szovjet katonákkal megrakott teherautókba botlottak útközben. A tüntetők dobálni kezdték a szovjeteket, és teli torokból ordították, hogy "mars ki ruszki". Nagy Attila az egyik teherautóra állva csitította az embereket, kérésére a dobálás abbamaradt, a tömeg rendben elvonult. A Petőfi téren a szobor elé állva pedig ismét elszavalta a Nemzeti dalt, majd a felvonulás véget ért.

Késő délután az egyetemen megválasztott nagymiskolci sztrájkbizottság tartotta ülését a Lenin Kohászati Művek műszaki klubjában. Bár Nagy Attila nem volt a bizottság tagja, a szervezők - látva, hogy hallgatnak rá az emberek -, felkérték az ülés levezetésére. Már tartott a tanácskozás, amikor híre jött, hogy a nyomda előtt összegyűlt tömeg követeli, hogy nyomtassák ki az egyetemen elfogadott miskolci követeléseket . Nagy Attila azonnal a helyszínre sietett, majd a nyomda erkélyéről szólt az emberekhez. A tüntetőket sikerült megnyugtatnia, a tömeg oszladozni kezdett, ő pedig visszatért a műszaki klubba. Távozása után a nyomdánál elterjedt a hír a főváros körbezárásáról. Fiatalok indultak teherautókon Budapestre, hogy részt vegyenek a harcokban. Bár ebben Nagy Attilának nem volt szerepe, a bíróság 1958-ban tényként kezelte, hogy több teherautó az ő hatására indult el.

Október 26-án a megyei rendőrfőkapitányság épülete előtt a tüntető tömegre tüzet nyitottak. A számos halálos áldozatot követelő sortüzet az emberek véresen megtorolták, több rendőrt, ÁVH-st és egy civil személyt agyonvertek és felakasztottak. A lincselések idején Nagy Attila a Hunyadi utcai albérleti lakásán tartózkodott az időközben hazatért menyasszonyával, Galambos Erzsivel. Tudtak a lövöldözésről, a lincselésről, de csak a délutáni órákban mertek kimenni az utcára, amikor már viszonylag nyugodtabb volt a város.

Este kíváncsisága a megyeházára vitte a színészt. Rendkívül nagy volt a kavarodás, mindenki lázasan intézkedett. Nagy Attila a nemzetőröket osztotta el a különböző épületekhez, majd Jekkel Béla, a megyei munkástanács elnökhelyettese állította meg, aki tájékoztatta, hogy tudomása szerint Debrecen felől szovjet csapatok akarnak bevonulni a városba.

Kérésére Nagy Attila a pingyomi szovjet parancsnokságra sietett. A parancsnok nem tudott a debreceniek közeledéséről, de megnyugtatta, hogy ha a város megszállására valaki parancsot kap, akkor azok ők lesznek, és még nem kaptak ilyet.

Az "elnök"

Október 27-én késő délelőtt kelt fel, ekkor már újabb lincselés zavarta meg a város nyugalmát. Galambos Erzsi nem engedte ki a házból, félt, hogy belekeveredik valamibe. Távolmaradása miatt viszont a városban már a letartóztatásáról terjedtek el a hírek, ezért több kollégája felkereste. Végül csak délután hagyták el lakásukat, s a színházba mentek. Ott szinte követelték kollégái, hogy tegyen valamit, csillapítsa le a tömeget, hiszen rá hallgatnak az emberek. Három kollégájával bement a megyei tanács épületébe. A megyei munkástanácsból csak Papp Miklós volt ott, ő is csak azért, mert a lincselés idején elvesztette az eszméletét, és éppen akkor tért magához. A megyei munkástanács többi tagja, vezetője megszökött a felbőszült emberek elől, akik őket gyanúsították a rendőrtisztek megszöktetésével. Nagy Attila az erkélyről, majd a hangos híradón keresztül szólt az utcát uraló tömeghez, és sikerült elérnie, hogy szétoszoljanak. A városban anarchia uralkodott, és rajta kívül senki sem volt, aki ezen változtathatott volna. "Két megoldás között választhattam. Vagy otthagyom az egészet, és folytatódnak a lincselések, vagy ott maradok, és megpróbálok mindent megtenni a rend vagy annak látszata fenntartása végett" - olvasható Nagy Attila bírósági vallomásában.

És a színész vállalta a kihívást, és azonnal hozzálátott a munkához. A megyei tanács épületéhez őrséget állíttatott, hogy kiszorítsa onnan az illetékteleneket. A szétszéledt megyei munkástanács tagjait hangos híradón keresztül hívta a megyei tanács épületébe, de csak kevesen mertek megjelenni. A közbiztonság helyreállítása érdekében tárgyalásokat kezdeményezett az egyetemi diákparlamenttel és a honvédséggel, az egyes feladatok ellátására pedig reszortfelelősöket nevezett ki. A Borsodi Rádiót utasította, hogy semmilyen izgató tartalmú, a lakosság nyugalmát megzavaró műsort ne közöljenek.

Jellemző, hogy utasításait csupán aláírásával látta el, mindenféle beosztás feltüntetése nélkül. Bár ő maga nem volt a munkástanács tagja, rendelkezéseit és egyáltalán utasítási jogát mindenki elfogadta, őt tekintették a megyei munkástanács elnökének. Az emberek - akár a fegyveres szervek vezetői is - örültek, hogy akad olyan személy, aki rendet tud teremteni, és ő ilyen volt. Intézkedéseinek köszönhetően a fontosabb épületeket már aznap este nemzetőr-egységek őrizték, másnap megindult a városban a tömegközlekedés, megkezdődött az illegálisan nagy számban kint lévő fegyverek összeszedése, lassan helyreállt a közbiztonság.

"...de ha magát kötjük föl..."

Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára vezetésével új megyei munkástanács megszervezése folyt. Az október 29-ei hatalomátvétel - bár nem probléma nélkül - végbe is ment, és Nagy Attila immár hivatalosan a megyei munkástanács egyik vezetője lett. Szerepe azonban csökkent, míg november 3-án végleg megelégelte közéleti szereplését, lemondott tisztségéről, és a visszatért a színházhoz. Másnap reggel szovjet csapatok szállták meg Miskolcot. A megyei munkástanács vezetői tárgyalásokat folytattak a szovjet katonatisztekkel, s bár Nagy Attila lemondott, ő is jelen volt.

November 10-én letartóztatták, majd november 24-én szabadlábra helyezték. Nagy Attila nem kapcsolódott be a megyei munkástanács munkájába, a színházhoz tért vissza. November 27-én már próbálta Bánk szerepét.

1957. március 9-én újra letartóztatták. Az eljárás során többször bántalmazták, és egy rendőr őrnagy közölte vele, hogy "Ha száz Kovács Jánost fölakasztunk, akkor őket csak a családjuk siratja, de ha magát kötjük föl, nyomban az egész megye befogja a pofáját...". Nagy Attila megtört emberként került a bíróság elé, bűnösségét elismerte.

1958. július 18-án a Földvári Rudolf és társai ügyének IV. rendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint annak részcselekményeként államtitok megsértése miatt bűnösnek találták, és 12 évi börtönbüntetésre ítélték.

*Ez az írás a Színházi Estékben, a Miskolci Nemzeti Színház lapjában jelent meg, és a Forradalmárból szocialista képviselő (Nagy Attila közéleti szereplésének rövid története) című hosszabb tanulmány rövidített és szerkesztett változata. A teljes tanulmány az Új Holnap 2006/5-6. számában olvasható.

forrás: Miskolci Nemzeti Színház

Az első: Nagy Attila

Október 23-án avatták fel a színész mellszobrát

Kik legyenek azok a színészek, akiknek szobra Déryné társaságában a Miskolci Nemzeti Színház kertjében álljon? Elsőként a miskolci színjátszás nagyjai közül Nagy Attilára esett a választás. Nemcsak azért mert nagyszínész volt, aki Miskolcon kezdte a pályáját, hanem azért is, mert meghatározó szerepet játszott az 1956-os eseményekben. Balogh Géza szobrát 2006. október 23-án avatták fel Nagy Attila családjának jelenlétében.

- Olyan művészek szobrait szeretnénk a Déryné-kertben felállítani, akiknek jó volt a társaságában lenni, amikor egykoron Miskolcon játszottak, s akikre ma is jóleső érzéssel tudunk emlékezni. Az emlékezés pedig nem csupán kellemes érzés, hanem kötelességünk is mondta Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójaNagy Attila szobrának avató ünnepségén.

Nagy Attila (1933-1992) tehetséggel és elszántsággal kezdte pályáját, és hamar a legnépszerűbb művészek közé emelkedett, hiszen 1955-től számos fontos szerepet alakított Miskolcon. De a legfontosabb feladat 1956 októberében várta. Nem politizált, hanem azt tette, amit a sors rászabott: szavalt, szónokolt és fontos szerepe volt abban, hogy Miskolcon napok alatt helyreállt a rend, hogy nem alakult ki zűrzavar, és a munkástanácsok irányíthatták az eseményeket.

- És még egy nagy feladat várta 1956-ban Nagy Attilát - emlékezett Halasi Imre. - A forradalom első napjai után visszavonult az első vonalból a színházba. Katona József Bánk bánjának főszerepére kellett készülnie. Ez nemcsak azért volt nagy feladat, mert 23 évesen eljátszani Bánk szerepét óriási kihívás, hanem azért is, mert azidegenek uralma ellen lázító és cselekvő nagyúr alakjának akusztikája 1956-ban nagyon aktuális volt.